2012 – Őszi túrák

A Budavidék Zöldút szervezői elhatározták,, hogy a tavaszi közösen szervezett, központi programmal záruló túrák mellett ősszel a helyi közösségek számára szerveznek kisebb-nagyobb túrákat egy-egy településről indulva, a kijelölt zöldutakon vagy egyéb, biciklivel jól járható útvonalakon. Az őszi túrák így kisebb létszámmal zajlanak, de jó alkalmat jelentenek kötetlenebb formájú találkozásokra, beszélgetésekre. 2012-ben eddig Pátyról, Perbálról, Tökről , szerveztek túrákat. Biatorbágyi képviselőnk egy városi felfedező túra keretében szervezett biciklitúrát, melyen a településen belüli zöldutakat is érintették. Budakeszi képviselőnk pedig a Biciklizz Budakeszin! mozgalommal közösen szervezett túrát. A pátyi és a töki csoport túra közben meglátogatta a Töki Pajta Galériát. A Pajta Galéria tulajdonosai – Géczy Olga és David Aurell festőművészek – előzetes bejelentkezés után az ősz további hétvégéin is szívesen látnak érdeklődő csoportokat.


Pátyi zöldúttúra

Kicsiny, ám elszánt csapat indult el a 2012. szeptember 22-re meghirdetett őszi Zöldút biciklitúrán. Az indulók jelentős részét a Pátyi Keresztyén Ifjúsági Csapat alkotta. Ez az alkalom – eltérően a tavaszi, több szervezést igénylő és számos fórumon hirdetett eseménytől –  inkább egy kötetlen, könnyedebb hangulatú hétvégi program volt.

Az időjárás eleinte hűvös volt, de később kiderült az ég, és kellemes őszi napsütés kísért minket.

Az utunk Pátyról indulva Budajenőn át Tökre vezetett. A töki templomromot is megnéztük, melyek a XIII. század második felében építettek a domonkos rendi szerzetesek. Innen Tökre mentünk ahol egy kedves, idős művész házaspár várt minket Géczy Olga és David Aurell. Az ő kiállításukat tekinthettük meg, melynek a  Lolitától Carmenig nevet adták. Mint kiderült, Géczi Olga nemcsak a festészettel foglalkozik, hanem a karmesterként is aktívan tevékenykedett, sőt – mint később megtudtam – a festészet csak az ötvenes éveitől tölt be jelentősebb szerepet az életében . David Aurell elmesélte, hogy gyermekkorában ő is cserkészkedett az USA-ban, és benne még mindig kedves emlékként élnek a cserkésztársaival megélt események.

A túra során szóba került a jövő évi Zöld út biciklitúra is, melynek házigazdája Páty lehetne. Az utunk során számos akadály nehezítette az előrejutásunkat, volt öt defektünk is, de ennek ellenére Zsámbékot érintve eljutottunk a Mányi cukrászdába. Egy Mányi krémes és némi bicikliszerelés után nekivágtunk a hazaútnak, amely Zsámbékról Tökre, majd a Töki úton át Pátyra vezetett bennünket. A közel 50 km-es táv éppen elég volt arra, hogy kellemesen elfáradjunk. Várjuk a következő ilyen alkalmat!

Asztalos Máté


Éljen a bicaj! (Perbál)

Szeretek kerékpározni. Szeretek, mert a természetet csodálhatom, mert jól megmozgat és kikapcsol. Jó egyedül bringázni, de másokkal még jobb! Szombaton kipróbálhattam, milyen egy hamisítatlan Kis-forrás túra Laci bácsival, Irén nénivel, anyukákkal, apukákkal és sok-sok vidám – cserfes  gyerekkel.

Szombaton gyülekeztünk az iskolánál, 10 órakor. A cél Budajenő volt. A túra az autómentes nap miatt jött létre, de nagyszerű volt összekötni a budajenei szüreti felvonulással. A célt láttuk magunk előtt, ezért is faggattak néhányan, miért indulunk akkor Tinnye felé? Hogy miért? Mert így több mindent láttunk, mert így épp időben értünk oda, és mert így kihívás volt!

Kérdezhetitek, mit csináltunk! Kerekeztünk meredeken, murváson, erdei talajon. Toltuk fel és még feljebb. Ápoltunk sérülést, javítottunk lyukas kerékpárgumit, pumpáltunk és még többet  pumpáltunk. Átkeltünk egy patakon, a három legerősebb fiú – férfi segítségével az összes bicajt átjuttattuk egy 2 méteres kerítésen.
Böngésztünk szőlőt, ettünk, ittunk. Szaladgáltunk, ücsörögtünk és persze tekertünk rendületlenül.

Kis kitérővel megnéztük egy Mária szobor maradványát. Nos, teljesen a képzeletünkre volt bízva, milyennek gondoljuk, mert csak a talapzat és egy sejtelmesen hullámzó kő maradt az utókorra. Az én gondolataimban a köntösébe gyermekét csavaró fiatal Mária képe jelent meg. De jó lenne erről valahol egy fényképet találni, felújítani, hadd vigyázzon az erdő fáira, állataira és az oltalmában megpihenő vándorra!

Budajenőre érkezve ismerősökkel is találkoztunk! Lacikával, családjával és a lovakkal, Dóra nénivel és a táncos lábú barátaival. Mindent megnéztünk, láttunk csodaszép kosarakat Irén néni örömére, játszhattunk, ehettünk kürtős kalácsot, vattacukrot és megkóstolhattuk a mustot.

Tele élményekkel indultunk immár a rövidebb úton haza. Kisebb – nagyobb izomlázzal és sok mesélnivalóval érkeztünk Perbálra. Ha megkérdezném mindenkitől, milyen volt, valószínű sokféle választ kapnék. Nagyszerű és fárasztó, nehéz és kalandos, nem ilyennek gondoltam és erre vártam. Nekem fantasztikus volt!

Remélem, a következő túrán még többen leszünk, újabb helyen tekerhetünk! Köszönöm minden résztvevőnek, hogy velem tartott!

Csátiné Varga Mónika


Imádom a Biciklit! (Tök)

A gyerek legfőbb vágya hogy legyen egy saját biciklije és szabadon száguldjon a természetben. Felemelő érzés, amikor a természet közepén vagy, és amerre nézel csak mezőt, fákat, madarakat látsz és a hangjukat hallod, semmi más nincs a zajos hétköznapokból, ünnep ez! Jó együtt lenni a barátokkal és a túra végén megpihenni egy pajtában, a napos udvaron, rajzolni és csak nézni a szép szobor kiállítást!